A kimondott szavaknak ereje van! Aki nem hiszi, az magára vessen.
- Horgásztál már itt? - kérdezem pár mondatos személyes ismerkedés után egy Facebook - ról ismerős horgásztársam élete párját, aki ma természetesen nevezett a VII. Parti Pergető Kupára Tápiószentmártonban.
- Még nem ... - érkezik szemérmesen a válasz, aztán - ... végül is Szabolcs beszélt rá a versenyre ... én csak néha elkísérem horgászni ...
- Nagyon jó! Ez már pont elég! - örvendezek látszólag értelmetlenül, párom mellettem csak mosolyog; tudja mit akarok mondani. - Ezennel meg is van az egyik dobogós - jelentem ki teljes egyszerűséggel, úgy mintha minden héten én nyerném a lottó ötöst. Az elhangzottaktól a Dombóvárról érkezett pároson egy kis bizonytalanság fut át és valami mentegetőzésfélébe kezdenek, hogy ők nem profik, meg hogy nem igazán szoktak versenyekre nevezni, meg effélék, félbe szakítom mondandójukat; - Ezek mind nem számítanak, majd figyeljétek meg, hogy dobogón végzitek ... - és mivel a fellengzősnek tűnő nyomatékosított beszédemet nem tudták mire vélni, ezért ezek után úgy néztek rám, mint egy bolondra.
Merem állítani a mezőny zöme a rideg meggyőződés utolsó pillanatáig bízott az időjósok megszokott hiteltelenségében. Vasárnapra, pont a verseny napjára erős lehűlést, viharos szelet, számottevő csapadékot jósoltak a szakemberek. Az igazat megvallva, ezt a kellemetlen körülményt hétköznap nehezen is lehetett elképzelni, mert még szombaton - legalább is mifelénk - kifogástalan tavaszi időjárás volt a jellemző, sőt estefelé az ilyenkor szokott helyen a ponty összebandázott és úgy evett, mint a disznó, bár ez már gyanús volt. Mindegy, saját egészségünk érdekében az efféle farkaskiáltásra jobb felkészülni.
Egy horgászversenyt számtalan tényező által meg lehet ítélni. Kalacsi János versenyszervezőnek a mai megmérettetés a 2016 - os évi sorozatának második pergető rangadója és az előzetes tájékozódás alapján joggal lehet büszke az országban páratlan teljesítményére, amelyet évről - évre, versenyről - versenyre egyre többen kísérnek figyelemmel. A minden év tavaszán megrendezésre kerülő női pergető versenyek kiemelt minősége tekintetében pedig újfent nem férhet semmilyen kétség, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az évek alatt csak a Kalacsi - féle szervezésekre járó ismert hölgyeken és az ismeretlen első versenyére jelentkező kíváncsi "szüzeken" túl most tiszteletüket tették azok a női pergetők is, akik rendszeres országos szintű versenyhorgászok így még jobban színesítve és izgalmasabbá téve ezt a - nem túlzás - világon is egyedülálló horgásztalálkozót.
A mai rendezvény - többek között - azért is különleges, mert most első ízben van a versenynek háziasszonya, házigazdája és fővédnöke. Háziasszony; Jegyes - Tóth Kriszta, aki a tv képernyőjéről lehet ismerős, többek között az ELTE kommunikációs tanácsadója. Házigazda; Erdélyi "Pupa" Balázs filmes horgászkalandor, valamint a fővédnök Szegedi György világbajnok pergető horgász. Az utóbbi névre még egy mondat erejéig visszatérünk.
Egész pontosan ötven szebbnél - szebb női horgász nevezett a versenyre. Nem csekély távolságot maguk mögött tudva az ország különböző pontjairól érkeztek Debrecen, Dombóvár, Miskolc és elnézést akiket kihagyok. A teljes elhivatottság pedig itt is bizonyítja, hogy nem ismer nembeli különbséget, mert többen a törékeny hölgyek közül különböző okok miatt a hosszas út ellenére kísérő nélkül, azaz teljesen egyedül érkeztek.
A mai program megszokott fegyelmezett napirendje kiváló hangulatban, mint az üdvözlő italként felkínált Bolyhos pálinka friss zamatos gyümölcsre emlékeztető ízorgiája úton a nyelőcsőben olyan selymesen folyt le. Édes éhező ajkak kényeztették a reggeliként felkínált gusztusos mangalica fa tálas készítményeket. Csillogó - villogó lelkes fekete szempárok kísérték figyelemmel a derűs megnyitót. Mosolygósan, kissé szégyenlősen, néhányan kislányos izgalommal húztak indulási sorszámot.
A szólított tömegből Janinak egy ismeretlen hölgyhorgász áll elébe. - Horgásztál már ezen a tavon? A válasz nemleges.
- Figyelem hölgyeim - harsan azonnal a főszervező hangja a sátor hangfalaiból. - Akik még nem voltak itt, azaz nem horgásztak még a Tőzeges tavon, azok előnyben vannak ... - hangos nevetés a reakció. - Nem viccelek, valamiért mindig azok a hölgyek kerülnek előnyös helyzetbe, akiknek még teljesen ismeretlen ez a tó. Ettől is különleges a mi vizünk és hogy miért ők nyernek? Nem tudjuk pontosan csak találgatunk, talán a kevesebb tapasztalattal rendelkező horgászok esetleges esetlen műcsali bevontatása az oka - elszórt kacagás - nem úgy dobják és húzzák a csalikat, mint egy gyakorlottabb kezű magabiztosabb horgász. Ez már nálunk tény és bevett szokás, évek alatt megfigyeltük.
Az időjárás mind ez idő alatt nem viccelt, a légnyomás éppen ezer alatt (pont, mint ősszel a Mikulás kupán) a hőmérséklet értéke az éjjelihez képest semmit sem változott, viszont a reggeli tavaszi friss levegőt az egyelőre állandósult szélmozgás az érzettnél jóval hűvösebbé tette, pedig akkor még nem is fújt igazán, hozzá gonosz mostoha testvérként az eső erőlködve minden fokozatát megmutatta. Aki felkészülve érkezett és tehette, az a horgászat megkezdése előtt gondosan eső vagy meleg ruhába öltözött. Pupa meglátása alapján a verseny az első egy órában el fog dőlni és három hallal ismét meg lehet nyerni a versenyt. Nos, mint kiderült a házigazda nem tévedett nagyot.
Létezik egy parányi hely a földön, ahol egy évben egyszer az angyalok ténylegesen tömegesen összegyűlnek. Jöttük csendes és észrevétlen, akik látják őket együtt azt mondják rájuk, hogy mázlisták. Egyik sem érkezik ajándék nélkül, mindegyikük magával hoz egy darabot a saját mennyországából, így változtatva aznapra azt a szent helyet a föld édenkertjévé. Akad a tűnemenyek között néhány ártatlan szűz is, aki még soha nem járt itt, de egyikőjüknek sem szegi kedvét a közelgő játékos megmérettetés. Szinte minden korosztály képviselve van és legyen idős vagy fiatal mindegyik gyönyörű. Különleges szépségüket a belülről fakadó kisugárzásuknak köszönhetik, amelyet egy rendkívülinek mondható játékos ősi ösztön vezérel és csak az arra érdemes földiek láthatják. Könnyed léptük alatt nem hajlik meg egyetlen fűszál sem, mint ahogyan légies jelenlétük is bántóan ártalmatlan. Létüket észlelve epekedve vágyakozhat utánuk sok halandó magányos férfi szív ugyanakkor, ha valamelyiküknek párja akad azok után titokban irigykedve mélyet sóhajtanak, gondolván; - hogy milyen szerencsés ez a fickó, mert bizony hölgypárja egy igazi földre szállt angyal, aki ízíg - vérig pergetőhorgász.
A versenyre sajnos a kialakult körülmények miatt túl nagy taktikát nem állt módunkban kitalálni. Behúzódtunk a tó hátsó szélmentes részére és bíztunk abban, hogy legyen előttünk aktív csuka. Nem volt, gyakorlatilag koppintásig sem jutottunk. Tőlünk jobbra, akik szinte teljesen háttal álltak a szélnek húsz perc alatt mindegyikőjüknek hala volt. Nemsokára a szél feltámadt és az esővel közösen egy igen kellemetlen pocsék duettet alkotva tették próbára a női horgászokat és velük együtt kísérőiket. A rossz idő ellenére a hölgyek becsületükre legyen mondva végig küzdöttek. Többen beállva a legnagyobb szélbe szinte folyamatos helyváltoztatással keresték a halat és persze akadtak akik hátszélben egy helyen dobálták végig a kijelölt játékidőt. És hogy kinek lett végül igaza? Valójában mindenkinek.
- Nos, mennyi halatok van? - kérdezem verseny végeztével a dombóvári párost. - Kettő. - Az jó lehet, mert van még egy kéthalas versenyző, akiről mi tudunk ...
Az ötven hölgy közül tizenegy fogott halat. Java része szűz, azaz nem horgászott még ezen a vízen. Egy kivétel azért akad; a legnagyobb hal fogója, ő már jelen volt az előző évi versenyen is, sőt bőkezűségének hála, mint támogató is segíti az összejövetelt egy kis ajándékkal. Ötvenhét centis süllőjével övé az egyik díjeső és ráadásként még egy kedvező pozíció, mert süllője a harmadik helyig repítette, ő Kazinczi Zsuzsi.
Egy hosszú pillanatig két szűz vívott óriási csatát az első helyért. Mi tudjuk kik ők. Mindegyik kéthalas, az egyik közvetlen mellettünk a sarokban horgászott még az elején és benne voltak az első húsz perc halfogói között, majd valamivel később érkezett a második hala. A másik horgásznak pedig látatlanban dobogót jósoltam. Jani megfigyelése helytálló, egyik versenyző sem horgászott még a tőzeges tavon, többek között életük első pergetőversenyén vesznek most részt. Pont rájuk látni, egymás mellett álldogálnak. Mindkettő elkerekedett szemmel várja sorsát, semmiért el nem mozduló tekintetük a főszervezőn, ajkuk néha halk beszédre mozdul, valamit röviden mondanak a mellettük lévő kísérőinek, hogy mit azt csak ők, mint a mai nap leendő győztesei tudhatják. Egy név elhangzik, a szólított kilép a másik pedig módfeletti örömbe kezd. Kardos Csilla két csukával százhat ponttal második helyezett.
Nem hittek nekem, pedig az elején kimondtam ...
Hátra van az első helyezett díjátadása, amelyhez még egy jópofa csattanó is tartozik. Úgy tűnik a versenyhez tartozó vándorkupa istennek képzeli magát, mert útjai teljesen kifürkészhetetlenek.
A VII. Női Parti Pergető Kupa egyedüli győztese Klakla Mária, két csukája tizennégy ponttal előzi meg az ezüstérmes versenyzőt.
Aki kicsit is követi Kalacsi Jani versenyeit, azon belül is a női pergető versenyeket, annak fel kell, hogy tűnjön a hölgy vezetékneve. Igen, ő az előző évi bajnok ugyancsak "szűzként" induló Klakla Alexandra testvére.
- Tehát megirigyelte testvérétől a vándorkupát és megszerezte saját magának - mondja nevetve Jani. - Gratulálunk! - És gratulálunk minden halat fogó hölgynek, illetve gratulálunk minden résztvevőnek, amiért ebben a rossz időben is végig kitartottak!
A záró gondolattal mi is mélységesen egyetértettünk. Mindez az Úr 2016. évében március hónap 24 - én a népi megfigyelés szerinti tavasz első napjának kezdetén Szent György napján történt. Ezennel is sok boldog névnapot kívánunk kedves fővédnök úr!
Gyöngy